Rólunk

Azúr Kutyaiskola

Iskolánkról

Kutyaiskolánk 2012 októberében nyitotta meg kapuit.

Érden, a Bíbic utca végén, a kutyások által is kedvelt, kiserdővel és mezővel határolt részén működünk.
Elsősorban családi kutyák nevelésével, képzésével, illetve kutyás sportokkal foglalkozunk.

Elsődleges célunk, hogy az érdi és Érd környéki kutyatulajdonosokat megismertessük a kutyanevelés alapjaival, megkönnyítve ezzel az együttélést. Szeretnénk, hogy minél több jól szocializált, jól nevelt és engedelmes kutya legyen a környezetünkben.

Nekünk is vannak saját kutyáink, így tudjuk, hogy a kutyus nevelése a családba érkezés pillanatában elkezdődik. A szükséges védőoltások beadását követően, kutyaovival, később a kutyus életkorának, tudásának megfelelő tanfolyammal várjuk a hozzánk érkezőket.

A képzések során a tananyagon túlmenően igyekszünk az egyéni problémákra is megoldást nyújtani. Fontosnak tartjuk, hogy a kollégáink folyamatos szakmai továbbképzésen vegyenek részt, hogy a gazdák és kutyáik mindig a leghatékonyabb nevelésben részesülhessenek.

Szeretnénk, ha a hozzánk ellátogató gazdik a Kutyaiskolán kívül is egy jó közösség tagjai lennének, közös programokkal, kikapcsolódási lehetőséggel.

Ezen törekvések elérését céloztuk meg, amikor eldöntöttük, hogy lehetőséget biztosítunk a gazdiknak, hogy Érd első kutyafuttatóján tudják kedvenceik felesleges energiáit levezetni, szociális igényeit kielégíteni.

Családias csapatunk rendszeres szakmai megbeszéléseken konzultál a kutyák fejlesztési lehetőségeiről, valamint a tanfolyamokon felmerülő problémás helyzetekről. A problémákat igyekszünk több oldalról megközelíteni, az adott lehetőségek közül a legjobbat kiválasztani.

Nyitottak vagyunk a gazdák visszajelzéseire, hogy a továbbiakban is folyamatosan fejlődhessünk.

Bernáth Zsóka Iskolavezető

Ignác Kriszta

Amióta az eszemet tudom mindig is imádtam a kutyákat, már egészen kisgyerek korom óta mindenem a kutyázás. Több, mint 20 éve foglalkozom kutyákkal. Eleinte a saját kutyáimmal jártam képzésekre, majd gazdiból oktató lettem. Az első saját kutyám, egy munkavonalas dobermann volt.

Vele és az utána következő két kutyámmal (mindkettő golden retriever) még a „régi” hagyományos rendszer szerint kezdtem a tanítást. Nagyon sok mindent tanulhattam már nekik köszönhetően is, ők indítottak el igazán a kutyázás útján. 2016-ban aztán jött az áttörés, megérkezett hozzám az akkor csak mindösszesen 5 hetes, mentett amstaff keverék kutyám, Bonzó. Vele már egy egészen más tanítási formát és iskolarendszert választottam, így kerültem az Azúrra.

Később Bonzó mellé fogadtam egy drótszőrű vizsla fiút Gyufát, aki érzékeny lelkével teljesen más habitust hozott az addigi életünkbe. Kutyáimmal számos nehézséget és kihívásokat küzdöttünk le közösen, dehát ettől szép ez a kutyás élet. A tanulás útján szerzett tapasztalataimat szívesen megosztom a hozzánk érkező gazdikkal is.

Saját kutyámmal BH vizsgát tettem, folyamatosan járok engedelmes tréningre, hoopersre, és belekóstoltam a Nose Work világába is.

A szakmai továbbképzések mindig feltöltenek, azt az elvet vallom, hogy mindig tudok valami hasznosat tanulni.

Keveházi Júlia

Bár az állatok iránti szeretetem egészen gyermekkoromig nyúlik vissza, már felnőtt voltam, amikor először saját kutyám lett.

Egy pásztorkutya kezdő gazdájaként ismerkedtem meg a családi kutyázás alapjaival és tanultam meg azt, hogy a harmonikus együttéléshez olykor rögös út vezet. Jelenleg két keverék kutyám van, mindkettő menhelyről származik.

Velük már tudatosan kezdtem kutyasulizni, így kerültem kapcsolatba az Azúr Kutyaiskolával, ahol nem csak a kutyákról, de saját magamról is rengeteget megtudtam.

Hiszem, hogy fejlődni úgy lehet, ha kihívások elé állítjuk magunkat és szerencsésnek tartom magam, hogy erre a kutyáim nap, mint nap lehetőséget adnak.

Devescovi Dani

Gyerekkoromtól kezdve kedveltem a kutyákat, volt több is a családban. Utólag visszagondolva látok egy ívet, amin végig haladtam, de sohasem foglalkoztam komolyan egyikkel sem. Mindig elég volt, hogy a kertben elvoltak, és pórázon tudtak sétálni.

Amikor saját családom lett, természetesnek éreztem, hogy legyen kutyánk, és mivel korábban több nagy méretű kutya volt a közelemben, így tudatosan hasonlót kerestem.

Végül a pireneusi hegyikutya mellett döntöttünk, és hamarosan egy gyönyörű, bújós, de konok szuka tette teljessé a napjainkat. Ő sajnos túl korán itthagyott minket, és a sors úgy akarta, hogy egy kan kövesse. Ő Odin, aki miatt belecsöppentem a kutyázás csodálatos világába.

Egy mondás szerint mindenki megtalálja a kutyáját. Hiszem, hogy nekem ő az. Odin az évek során rengeteg dologra tanított. Feladta a leckét, a korábban bevált megoldások nála kudarcot vallottak.

Szerencsémre remek szakemberekkel találkoztam, akik egyéni és kiscsoportos foglalkozások keretében segítettek, hogy mégis megtaláljuk a közös utunk. Így végül elkezdhettük, majd sikeresen ki is jártuk előbb az alapfokot, majd a középfokot.

Dolgoztunk együtt mantrailingen, agilityn, tanultunk rengeteg trükköt, részt vettünk az Azúr Kutyaiskola bemutató csoportjában. Természetesen eközben én is képeztem magam, könyveket olvastam, elméleti és gyakorlati előadásokra jártam, online szemináriumokon vettem részt, hogy minél többet értsek a kutyák viselkedéséből.

Egy kedves barátom kérésére 2020-ban csatlakoztam az Azúr Kutyaiskola csapatához, hogy másoknak is segíthessek elindulni a kutyás életben. Itt azóta rengeteget tanultam, és biztosan fogok is még, hiszen a kutyázás is, mint oly sok minden más, folyamatos tanulást, fejlődést igényel.

Ezért folyamatosan keresem a továbbképzési lehetőségeket elméleti és gyakorlati oktatások keretében is.

Kollmann Eszter

Egészen pici korom óta imádom az állatokat. Jelenleg van két számomra tökéletes kutyusom és egy lovam, így az állatokkal való közös munkában nap, mint nap fejlődök, hiszen állandóan tanítanak valamit. Azt hiszem, amióta beszélni tudok, a szüleim mást sem hallgattak, csak hogy mikor lesz saját kutyusunk.

Az első kutya, az életemben egy mentett Mudi volt Árnyék, aki bármit örömmel tett meg a kedvemért. Nem terveztük ugyan, de hamarosan bővült a létszám egy utcáról befogadott kistestű keverékkel, Poncsóval, akit először ideiglenesen vett magához apukám, majd pár nappal később már nem volt kérdés, hogy a mi kutyusunk marad-e. Hát így csöppentem a kutyás életbe.

Az összes kutyaiskolai foglalkozásra izgatottan készültem, hiszen óriási dolog volt számomra, hogy ekkor alig 9 évesen játszva tanulhattam a kutyázásról. Amikor apukám külföldre költözött, magával vitte Árnyékot és Poncsót. Nem sokkal ezután anyukám beadta a derekát és lett egy golden retrieverünk, Resztli. Vele is rendíthetetlenül jártam a kutyaiskolákat, megismerkedtünk különböző tanítási módszerekkel, kutyás sportokkal és még engedelmes vizsgára is készültünk.

6 évvel később a barátom családjába is érkezett egy kiskutya, akivel szintén megkezdtük a közös munkát. Így találtunk rá az Azúr kutyaiskolára. Részt vettünk a tanfolyamokon a kis nebulóval, és annyira megtetszett az itteni tematika illetve a módszerek, hogy az ekkor már 7 éves Resztlivel is jelentkeztem egy tanfolyamra.

Blasek Zoltán

Az én történetemet is a gyermekkori élénk, kutyás emlékképek határozzák meg. Nagyon színes és kedves emlék, ahogy 5 évesen a németjuhász keverékünk egy szánkóhoz kötve, áthúz a hófödte vonat sínen, én pedig repülök a dermesztő hóba. Arccal előre. Annak rendje és módja szerint…

Noha nem ez a legszívmelengetőbb kutyás emlékem, és az első háromban sincs talán benne, de úgy gondolom, hogy erre is csak azért emlékszem, mert annyira valódi volt. Valódi, kézzel fogható és volt körülötte egyfajta vibrálás, ami miatt a kutyás emlékeimet mindig erősebbnek érzem.

A kutyázás valódisága pedig azóta sem tűnt el, nem úgy, mint sok más kedves dolog ebben a rohanó világban.

A kutyák és állatok iránti érdeklődésem 25 évvel később is töretlen.
Segédkeztem menhelyeken, elvégeztem egy kutyarehabilitációs kiképzői tanfolyamot és továbbra is lelkes látogatója vagyok a szakmai szemináriumoknak, valamint kutyás rendezvényeknek.

Saját kutyámmal is igyekszem minél több dolgot kipróbálni, úgy mint: agility, obedience, szimatmunka és más egyéb…

Forgó Móni

Tizennégy évvel ezelőtt kezdtem a kutyázást saját kutyával, és azóta is képzem magam. Hiszem, hogy mindig van mit tanulni, nincs két egyforma kutya.

A szenvedélyem, hivatásom a kutyázás és a legfőbb célom, hogy a gazdi lássa a kutyáját mikor fél, mikor bátor és mit kell ilyenkor csinálni.

Ha nem ismered a kutyádat nem tudsz vele boldogan kiegyensúlyozottan élni.

Pillió Regina

Mindig is segíteni akartam a kutyáknak, hogy boldogan élhessenek az emberek világában. Főleg a negatív tapasztalatokat szerzett kutyáknak akartam segíteni. Ezért már a második kutyámat fogadtam be menhelyről. Kutyáim hétköznapi életbe beilleszthető rehabilitása volt a célom a kezdetektől. Pár éve belekezdtem Miley kutyámmal a BH edzésekbe.

Nagyon csodálatos érzés azt megtapasztalni, hogy egy kutya mennyire élvezi, ha a gazdájával közös programon vehet részt.

Ezt az élményt szeretném minél több kutyásnak megmutatni. Így kerültem kapcsolatba az Azúr Kutyaiskolával, ahol lehetőséget kaptam, hogy mégtöbb kutya-gazdi párosnak tudjak segíteni megérteni egymást, és megtanítani nekik az alapokat a boldog együttéléshez.

A kutyatartás egyre nagyobb népszerűségnek örvend szerencsére, ami hiányzik, az a megfelelő oktatás, ahol az emberek megtanulják, hogy kell helyesen nevelni egy kutyát.

Fontosnak tartom, hogy a gazdák a megfelelő oktatás segítségével megszerezzék azt a tudást, ami hozzá segíti őket a harmónikus kutya-gazdi kapcsolathoz.

Csobai Bernadett

Gyerek korom óta rajongok a kutyákért, de a kutyaiskola és a kiképzés világát 15 évvel ezelőtt ismertem meg.

Jelenleg két mentett keverék kutyusom van, akik tele voltak szorongással és problémával, de sok tanulással és munkával odáig jutottunk, hogy már együtt dolgozunk. Mollyval sport-, Baileyvel pedig engedelmes vonalon.

Tudom milyen érzés, amikor a kutya a család része, ezért is tűztem ki célul, hogy szeretnék minél több gazdi és kutyus segítségére lenni, hogy kiegyensúlyozott és boldog kapcsolatuk legyen.

A kutyakiképzés folyamatos tanulást és fejlődést igényel, ezért is érzem magam nagyon szerencsésnek, hogy mindezt az Azúrban tehetem profi kollégáimmal.

Doktorits András

Ikertestvéremként egy kuvasszal nőttem fel, a bundájába kapaszkodva tanultam járni, míg ő türelmesen sétált mellettem. Ő volt a játszótársam is, fél napokat barangoltunk a keretben, így sok mindent kutya szemszögből tanultam meg. Vele szocializálódtam, de azért az emberekkel is jól elvagyok. 😀

Mindig volt a családban kutya, de mire saját kutyám lett, kizárólag a drótszőrű magyar vizsla jött nálam szóba, többek közt az aktív közös vadászmunka miatt. Mindig szerettem az ösztönmunkát és a kutyákkal egy csapatban való közös tevékenységet is.

Közel az ötödik x-hez úgy éreztem, képezni kell magam és tudatosabban kutyázni. Köszönhettem ezt a hihetetlen magas energiaszintű, és így nehezebben kezelhető vizslámnak is, ezért elvégeztem egy kutyakiképző tanfolyamot.

Két évet dolgoztam önkéntesként menhelyen, ahol rengeteget tapasztaltam és tanultam.
Számomra a kutyákkal és a természettel együtt lét, és a megfigyelésen alapuló tanulás a legértékesebb, és ebben is érzem jól magam.

Mivel életem nagyobb részében ösztönös közös létben kutyáztam, ha képezem is magam, inkább az ösztönös együttműködés az erősségem a mai napig az állatokkal, így a kutyákkal is.

A kutyák és a gazdák tanításában elsődleges célom, hogy jobban értsék egymást, és boldogabban, jobb együttműködésben élhessék mindennapjaikat.

Ennek fontos alapja a megfelelő kutyaválasztás is, de minden esetben és mindig lehet jobb és jobb a közös élet.

Kröpfl Erzsébet (Böbi)

15 éve foglalkozom sport- és munkakutyák, illetve házikedvencek képzésével. Jelenleg 4 kutyával élek együtt.

Saját és az általam képzett kutyák között megtalálhatóak mentőkutyák (mindhárom ágazatban: nyomkövető, rom-és területkutató) szarvasgomba keresők, obedience versenyzők, BH vizsgás, IGP vizsgával rendelkezők és vadászkutyák egyaránt.

Saját eredményeim közül a 2015-ben megrendezett Francia pásztor Világbajnokságon obedience 1-es szinten elért 3. helyezésre és a 2016-ban az olaszországi világbajnokságon, romkutatásban megszerzett 12. helyezésre vagyok a legbüszkébb

Bacsinszky Éva

2006-ban csöppentem bele a kutyázás világába Tappancs nevű beagle kutyámmal. Az engedelmes foglalkozások mellett hamarosan már az agility foglalkozásokat is elkezdtem látogatni, amibe hamar beleszerettem. 2008-ban hoztam el egy magyar tenyésztőtől az első staffordshire bull terrier kutyámat 11 hetesen.

Azóta is maradtam ennél a fajtánál, ők illenek legjobban hozzám, ők a szívem csücskei. Csülökkel már megérkezése előtt terveim voltak, nem is kevés. Még nagyobb erővel vetettem bele magam a kutyázásba.

Ekkor kezdtem a kutyák képzésével mélyebben is foglalkozni, felkértek oktatónak ott, ahol addig magam is tanultam. Engedelmest, majd agilityt is oktattam, melyhez el is végeztem egy agility kiképzésvezetői tanfolyamot a Magyar Agility Szövetség szervezésében.

Csülök számomra A KUTYA, csupa nagybetűvel, aki mindenbe 120%-ot beleadott, amiről látta, hogy büszkévé teheti vele a gazdáját. Az engedelmes munka, Bh vizsga, obedience, agility, flyball és vénségére még a hoopers is az élete részévé vált, de mindent kipróbáltunk, ami szembe jött és szimpatikus volt. 2010-ben csöppent az életembe az akkor már felnőtt – 5,5 éves – Zetor.

Vele körülbelül egy év alatt jutottunk el oda, hogy az első agility versenyeken közösen részt vehessünk, volt pár aktív versenyévünk így is együtt. 2012-ben már a korábbinál is tudatosabban választottam ki a következő kiskutyámat, sporttársamat. Ebben az évben Budapestről vidékre költöztem és csatlakoztam oktatóként egy ottani kutyaiskolához.

Ott is vittem engedelmes csoportot, besegítettem az agility oktatásba és nem mellesleg létrehoztam egy saját, az irányításom alatt álló flyball csapatot. Ekkor hoztam el Hollandiából Mamba nevű kutyámat is, akiben mindaz ötvöződött, ami fontos az agilityhez és a flyballhoz is.

Vékonyabb, sportosabb felépítés, egészséges testben kiegyensúlyozott lélek. Elszántság, akarat, igazi tűz volt a szemében. Sajnos tragikus hirtelenséggel túl korán hagyott itt minket, de még így is benne tudott lenni abban a flyball csapatban, mely az akkori csapatrekordot megfutotta egy versenyen.

2016-ban Mamba hiánya okán hoztam ugyanattól a szukától egy másik kölyköt, ő Woma. Woma ma is aktív agility versenyző, A3 szinten fut, ami jelenleg Magyarországon a legmagasabb kategória (na nem magasságban, majd meglátjátok milyen picuri)

Később – mikor már ismét Budapesten éltem – érni kezdett a gondolat, hogy bővülhetne még a falka. A tervem az volt, hogy Woma testvérétől hozok egy kiskutyát. Hát nem így hozta az élet, mert nem a kicsit hoztam el, hanem Woma alomtestvérét, Havanát kaptam meg.

Majdnem 5 évesen, 2021-ben került hozzám, és fogalmam sincs milyen csoda történt kettőnk közt, milyen szikra gyúlt, de az első naptól úgy kötődik hozzám, mintha én lennék az egyetlen élőlény a világon.

Máté Heni

3 éve tartok aktívan edzéseket és nagyon szeretem a tanulóimmal és kutyáikkal való kapcsolódást. Úgy érzem, mindenkivel meg tudom találni a közös hangot, fő célom, hogy kutya és gazdi egyaránt jól érezze magát a foglalkozásokon.

Jómagam a fiatalabbik kutyámmal aktívan versenyzem ebben a sportban, és mint versenyszervező is kipróbáltam már magam.

Kedvenc mottóm a sporttal kapcsolatban, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: A Hoopers minden kutya sportja!

Sirokai Judit